Az élet egy csendes óceán, mely kisebb nagyobb hullámokkal és örvényekkel van tele. Az alapállapot, mikor nyugalmi egyensúlyban vagyunk, nyugodt a légzésünk, alacsony a pulzusunk és az előttünk levő nyüzsgő világot csak szemléljük, anélkül hogy azon belül vagy kívül lennénk. Ebben az állapotban létezve egyszer csak egy ujj a vízfelszínt megérintve finom hullámokat kelt, figyelmünket oda vonzva. Olyan ez, mint mikor sétálás közben ránk köszönnek, és mi mindent elfeledve a köszönő személyt keressük. Vele való kapcsolatunk jellegétől, hozzá való érzelmi kötődéstől függően e kis hullám mindig másképpen alakul. Pillanatok alatt újra kisimulhat a víztükör, de akár hatalmas hullámokat, örvényeket is gerjeszthet. Olyanokat, amelyektől felborulhat teljesen addigi életünk. Például egy új lelki kötődés jön létre, személyesen megtapasztaljuk az agresszivitást, vagy egy olyan információ jut el hozzánk, ami új szellemi vagy anyagi utakra irányít. Ezekben az eseményekben nem csak ösztönösen sodródni, hanem ezeket tudatosan szemlélni az ember kiváltságos képessége. Minél erőteljesebb persze a történés, abban tudatosnak maradni annál nehezebb. Ha esetleg sikerül is, az sem feltétlenül van hasznunkra. A tudást valamiért mégis megkaptuk. Ez különböztet meg első szinten az állatoktól. Ők csak az ösztön szintjén tudnak reagálni, genetikai minta és tapasztalatok alapján, és lehetőségük sincs átlátni mélyebb szinten a helyzetet és tudatosan az okozatra figyelve döntést hozni. Többnyire a jelenben élve az élelemszerzés, szaporodás és túlélés függvényében reagálnak az eseményekre régi jól kifejlődött és bevált minták alapján. Bár az is tény, hogy a történelmet figyelve az emberi társadalom sem jutott még az evolúciós fejlődés azon pontjára, hogy ezt a készségét megfelelően használja, és nem ugyanúgy csak élelemszerzésre, szaporodásra és túlélésre. Annyi különbséggel, hogy a több lépcsős ok-okozati gondolkodás segítségével már nem magvak gyűjtögetésével foglalkozunk, hanem pezsgőért, sörért, kaviárért vagy csicseriborsóért dolgozunk gép előtt ülve, tudva, hogy asztalunkra kerül az majd. Fitness termekben töltve órákat, drága parfümöket és ruhákat vásárolva készülünk a másik nem becserkészésére. A közvetlen veszély elhárításának szintjétől bezzeg már eljutottunk addig, hogy egy gombnyomásra elpusztíthatjuk mi a földet. A kérdés ezek után jogos, hogy tudásunk és szemlélődésünk adta lehetőségünkkel valóban ki tudunk e emelkedni az állatvilágból.
De ott van a másik oldalon Buddha, Mózes, Jézus vagy Mohamed, akik érzékeltek nagyon finom síkokat is. Akiket a szeretet, odaadás, könyörületesség irányított és megmutatták, hogy ezekkel és ezekben élni milyen új minőséget adhat életünknek. Az ok - okozati gondolkodást magasabb rezgésre emelve a tanításaik és tetteik a jelen szűk korlátait átlépve az időtlen síkon emberek millióinak, milliárdjainak adtak és adnak több ezer év után is erkölcsi alapot, emberi minőségüknek támpontot. Nyitott állapotunkban szavaik még mindig bensőnkig hatolnak, cselekvésünket, gondolkodásunkat befolyásolva. Jó irányba terelnek, és pozitív gondolatoknak, tetteknek adnak termőtalajt. Ők a tudatosság olyan szintjére jutottak, hogy minden cselekedetük a legmagasabb minőségnek alárendelve történt, tudva hatásuk kikezdhetetlen, megkophatatlan. Még akkor is, ha sokszor ártó és tudatlan erők félremagyarázzák, megkérdőjelezik és eltitkolják a tanítások igazi jelentését, a nyitott szívű, tudatukban letisztultak számára ezek eredendő minőségükben örökké élnek.
A tudatosság kifinomult minősége az, ami számít, amitől inkább emberek lehetünk, ahová tartanunk kell. A föld lakossága azon részének, amelyiknek a kenyér már az asztalán, fedél már van a feje fölött és saját fajának fegyverei nem fenyegetik, kötelessége ezt a magasabb minőséget képviselni. Nem az atomfegyverek okozta károkat kell minél hosszabb időre és nagyobb térre kiterjeszteni, ölni, félelmet és felesleges megoldandó problémákat kelteni. Nem a házainkat kell minél nagyobbra építeni, hűtőinket felesleges ételekkel megtömni. Nem egyre nagyobb papírkupacot kell építeni egyre több fa élete árán. Hanem kényelmünket és tudatosságunkat kihasználva, minél több emberre pozitívan ható, a föld életének minél kevésbé ártó cselekedeteket véghezvinni, és ilyen gondolatokat szállítani.
