Az energia szüntelen mozog,
A lét véges végtelenében.
Alkalmanként részben összeáll,
Szülve formát,
mi lehet test, érzés vagy gondolat!
Foglalkozni ezen megnyilvánulások
születéseinek okaival sületlenség!
Hisz nem lehet csak gyenge sejtelem
az összefüggések feltárása a
végtelen hálójában!
Minél magasabb rendű a születés,
annál nagyobb a sejtelem köde.
Megfejtése nincs és félig felesleges,
Ne akard!
Megismerheted a Formák
Mélyebb és Magasabb síkjait,
melyek által lehetsz Mágus.
De ezen új készség csak bizonyság
más formákról,
de nem az Igaz ismerete.
Segíthet megtalálni a Taot,
de nem szükséges,
sőt akár el is téríthet!
Jézus példájából:
A csoda csak a hit kialakulásához szükséges.
De története bizonyság annak kevésségéről is,
hiszen tanítványai is kevesellték, ami volt és amit tett.
Látni akarták az Atyát!
A látás valójában a Mindenható
érzékelése, elfogadása, megnyilvánulása!
Vállalva a Lélek szolgálatát,
minden vágyunktól és félelemtől függetlenül.
Nem a múlandó örömöt keresni, hanem a végső megszabadulást,
mi az Örök Boldogság forrása!
A megszabadulás azonban
nem a kínoktól való megszabadulást
és az öröm országába való megérkezést jelenti.
Hanem az örömökhöz való ragaszkodás,
kínoktól való megszabadulás
vágyának feloldását.
Ha ezt megtesszük,
akkor szeretetünk önzetlenségtől megszabadulva virággá válik,
akkor haragunkban érezzük a romboló építő jellegét,
akkor féltékenységünk a nemes célok elérését ösztönzi,
akkor a félelem a megismerést és az óvatosságot szolgálja,
akkor a szomorúságot a szép szüli,
akkor az aggódást a jó akarás szüli.
Mert nincs semmilyen érzés nem Isteni rendeltetésből,
Szépségük és hasznuk tiszta valójukban nem osztályozható.
Mindegyik a Létet szolgálja!
Ha érzed Minden Isteni mivoltát,
akkor minden mögött ott lesz a Szeretet és Boldogság,
Legyen az harag vagy jó szándék!
Így szolgálod Őt!
Ennek elérésére nélkülözhetetlen
a
Minél tisztább tudatállapot!
Nem követni vágyképeket!
Nem ítelkezni!
Nem rangsorolni!
Nem akarni többet! Nem akarni kevesebbet!
Nem vágyni többre! Nem vágyni kevesebbre!
Azt akarni és vágyni, mi adatik!
Nem kifelé haladni, hanem befelé!
A befelé nem azt jelenti,
hogy önösen magunkkal foglalkozunk.
Nem az örömbástyáink kiépítése a cél!
Nem a tetszők felemelése,
és a nem tetszők megszüntetése!
Figyelem, elfogadom és szeretem
gondolataimat, érzéseimet.
Ez a fajta belülre figyelés
folyamatosan megszünteti a feleslegeseket,
és csak a szükségesek, Isteniek lesznek jelen!
Ez nem ürességet és magányt fog előidézni,
hanem az ellenkezőjét!
Teljesség érzet és életszeretet jelenik meg.
Miután a tudatosság növelésével
egyre finomabb szinten érzékeled
saját világodat,
ez megtörténik a körülötted levő világra is.
A földi megnyilvánulások mögött
látod az okok finom rezgéseit.
Ezt látva már arra reagálsz.
Annak tudatosságában, hogy bármilyen nemű
általad megnyilvánult Forma
tóba dobott kő hullámaként terjed
végig a Léten.
Tiszta tudat nagyobb felelősséggel is jár ezáltal.
Önmagunk szűk világa egyre jobban kiterjed
növelve a tapasztalásokat és egyre jobban azonosul
az Eggyel!
S ekkor a bent kint is lesz,
A kint pedig bent is.
Így megszűnik az ártó szándék,
a másokon való ítélet,
és a Szeretet irányit mindent!
Létrejön a tökéletes egység
a Befogadó és Teremtő között!
Mert az Ember feladata,
az Égtől befogadni
és földön teremteni!